2.évad 21.fejezet Éles

„Niall, menj ki!” mondtam , miközben a szemembe könnyek szöktek.

„O-o-oké…De miért mondod ilyen élesen? Miután én…..” Niall dadogott. Fájdalmat láttam, kék szemeiben ,hogy olyan durván toltam le magamról.

„Hát nem érted ,hogy ez egyszer már megtörtént?” Forrtam mérgemben. Felültem és begomboltam a blúzomat.

Zavarosan nézett rám. Szembe néztem vele és remegtem.

„Miután mi együtt csináltuk…A lassú,gyengéd cuccot , mindig megszakítod ezt a békeérzetemet és visszaviszel Harrynnek.” Duzzogtam. Megigazítottam a ruháimat és felkeltem az ágyról.

Lerítt az arcáról ,hogy megértette amit mondtam és emlékezett rá. Megfogta a karomat és arra kényszerített,hogy maradjak vele szemben

„Hát akkor sajnálom. Csak így alakulnak a dolgok. Nem tudok mit csinálni. Ahogy tudom mióta ez történt elég sok minden volt.   Melletted voltam, nagyon sokszor: Megnyugtattalak amikor Harry és a többiek durva dolgokat tettek veled! Vagy nem?!” A hangereje is emelkedet, minnél dühösebb lett. „Miért mindig nekem öntöd ki magad? Azért mert én vagyok a Jó fiú?  Talán azért mert én általában  aranyos és cuki vagyok? Miért van az ha hirtelen valamiért egy kicsit is olyan leszek mint Harry egyből megutálsz? Miért?!?” A kezeimet nézte a szeméve egy kicsit már nyugodtabban.  „Miért?”

Elvettem a kezemet és kezdtem frusztrált állapotba kerülni.

„Tehát minden alkalommal, amikor véletlenül kilépek a sorból már megvagyok utálva?” Kiabált. Annyira kétségbe esett volt. A kezével végigszántott a haján. „Már soha többé nem hibázhatok, mert megszoktad,hogy kedves vagyok?”

„Niall é-”

„Te rosszabban bánsz velem mint Harry bánik veled! Bár ritkábban vagy velem mint vele! Ez nem igazságos!” Pályákat írt le a kezével, ahogy idegesen mutogatott. „Taln olyanná kéne válnom mint ő! Akkor talán sokkal megbocsájtóbb lennél velem szemben, ha csinálok valamit. És nem kéne ez miatt feszengenem!”

„Ni-”

„Soph túl gyorsan bocsájtasz meg neki! Ma megcsókoltad őt! Miután átgázolt rajtad! De ha én csinálod egy kis rossz dolgot is már le vagyok baszva!!”  Niall hangja már suttogásba ment át „Én vagyok az aki, mindig megragaszt téged mint egy vázát, amikor Harry összetör! De mégis ezek a dolgok az én fejemhez csapódnak vissza! Miért?!?!” kérdezte. Folyamatosan elnémult és az ijedség uralkodott el az arcán. Félt ,hogy nem kap választ.

„Én úgy s-s-s-sajnálom Niall , De-” Dadogtam , mielőtt Nial felemelte a kezét, hallgatásra intve engem.

„Ne kérj bocsánatot! Te saját magadat is csak ismételni tudod! Te sem vagy jobb mint én! Bocsánatot kérsz a hangulat változásaid miatt , és akkor leszel újra mérges amikor kezdesz érezni valamit! Olyannak kéne lennem mint Harrynek, mert akkor nem kéne folyamatosan figyelni a tetteimre és vigyázni az érzéseimre , és akkor még mindig szerelmes lehetnék beléd!”

„Nem szeretem Harryt!” Zokogtam. Megrázott az egész amit a fejemhez vágott.És a legrosszabb az volt ,hogy ez mind igaz. Egy szörnyű ember vagyok. A szemeibe néztem ami a  tükröket figyelte. Mindent láttak…De nem csinálnak semmit?....Talán nem hallották?

„Nem szereted?Megcsókoltad !Nagyon is szívesen! ” Kiabálta Niall mérgesen. Ami arra késztetett ,hogy visszanézzek a szőkére. „Mi ez , ha nem egy jel ,hogy szerelmes vagy?”

„De ti állandóan megcsókoltok.” Tiltakoztam. A látásom elmosódott. Könnyeim előtörtek. Szörnyű ember vagyok.

„PONTOSAN! HASONLÍTSD MÁR ÖSSZE A KETTŐT!”

Remegek  már a gondolatra is. Zagyvaság és káosz van a fejemben ami próbál ledönteni a földre. A szavak súlya gyakorlatilag a földre taszít engem. Ez csak egy csók volt…Ez nem jelent nekik olyan sokat , nem? Ó,ne…

„Soph?” Niall óvatosan és gyengén kérdezte. „ Oh Istenem. Annyira sajnálom Soph én..” elvesztem a szavaiban.

Nem tudom. Nem tudom…De meg kell… Niall nyitott ajtaját pillantottam meg.

„Sophie…?” Ahogy Niall a karomra tette volna a kezét, ellöktem őt és elkezdtem futni. Lélegezz…Egyedül…

„Sophie!”

Nem láttam magam mögé. Befutottam a szobájába majd ki. Tisztán hallottam , ahogy négy ajtó egyből kinyitódott. Bepánikoltam . Végig futottam a folyosón, aztán egy másik folyosón is. A sietős lépteket egyre közelebb hallom. Hallom a kiáltásaikat., ahogy keresik merre is mehettem a nagy házban.

„Sophie kérlek!”

„Soph”

„Sophie Miller azonnal gyere vissza!”

A hangjukat egyre tisztábban hallottam. Hirtelen balra kanyarodtam és kinyitottam egy ajtót, és bezártam magam mögött. A légzésem hanyag és szakadozott volt.Végig csúsztam az ajtón, le a kemény talajra. Az arcom a kezeimbe temettem és sírtam. Szörnyű ember vagyok…

Pár perccel később , hangos dübörgésre lettem figyelmes, a mögöttem lévő ajtón keresztül.

„Soph nyisd ki kérlek!” Kérte Louis. Kulcsok csörgését hallottam a zárba. „Srácok, nincs kulcs az ajtóhoz.”

„A nagy, duzzadt  ujjaiddal nem is tudod megtalálni a kulcsokat” Válaszolt Harry.

„Hey” Reagált Louis „Most megsértődtem”

„Majd elmúlik.”

Még több csilingelést hallottam.

„Ohhh gyerünk. Nincs hozzá kulcs.”

„Látod? Én megmondtam.”

„Louis ne most kérlek. Niall mi a faszon vitáztatok így össze? Hogy lett ennyire ideges?”

„Rajtad” Niall utálatosan válaszolt. „Te vagy az aki mindig elszomorítja!” Egy lökést hallottam.

„Fiúk!”  Liam figyelmeztetése hozta őket vissza. „Hagyjátok abba! Testvérek vagytok! Bandatársak.” Bandatársak…Testvérek…Már megint ezt tettem velük…a könnyeim megint előtörtek.

Hallottam a vitájukat az ajtó túloldaláról. A fejemet hátra vetettem. Becsuktam a szemeimet. Az arcom már foltos volt a könnytől. Ezt a egy kis puffanás követett. (Itt arra utal,hogy amikor a fejét hátra vetette, beverte az ajtóba    /szerk.megj./)

„Nekidőlt az ajtónak?”

„Igen. Valószínűleg sír.” Mondta Niall

„Miértpont a fürdőszobát választotta arra , hogy bemenjen sírni?” Harry rekedtes hangja kérdezett. Ököllel verte az ajtót.

„Sophie nyisd ki!  Kérlek! Csak beszélni akarunk veled.”

A fürdő szobában vagyok?

Arra hivatkoztam ,hogy úgysem fizetnek hogy figyeljek rájuk, így felálltam, letöröltem a könnyeimet és a mosdókagylóhoz sétáltam. A gondolatok elszabadultak a fejemben.

„Te sem vagy jobb mint én! Bocsánatot kérsz a hangulat változásaid miatt , és akkor leszel újra mérges amikor kezdesz érezni valamit!” Niall szavai egyre hangosabban szóltak a fejemben. Szinte már robot szerűen turkáltam a szekrényben egy penge után.

„PONTOSAN! HASONLÍTSD MÁR ÖSSZE A KETTŐT” A hangja megint megszólalt a fejemben. Szeret engem?...

„Srácok! Már nincs az  ajtónál! Biztos vagyok benne ,hogy már elment onnan!” Louis elkezdett pánikolni.

Kinyitottam egy másikat . Egy csengő szólalt meg. Szemem átrohanta a tartalmát a szekrénynek. Bingo!

„Soph Ne csináld!” a kilincs újra elkezdett zörögni. „Srácok! Kinyitotta a fürdőszoba szekrényt amiben a pengék vannak!”

„Basszameg! ” Káromkodott Harry

„Ne mond ,hogy basszameg! Csinálj valamit te fasz !” Kiabált Niall. Tisztán lehetett hallani ,hogy mérges.

„Sophie ne csináld! Mi a faszért nincs kulcsunk ehhez az ajtóhoz? Sophie próbálj magadon uralkodni!” Dübörgött az ajtón

„Sophie, kérlek, bocsánat” Nem gondolkodtam oké? Minden amit mondtam,nem gondoltam át,csak kicsúszott mert mérges voltam és féltékeny!”

„Ne vágd meg magad még egyszer kérlek! Tudom, lehet ,hogy segít a feszültség levezetésében , de ez nem jó! Ez csak rosszabbít!” Zayn?

„Meg kell tennem…” Rekedtem motyogtam…a csuklómhoz érintettem a tárgyat. „Szörnyű ember vagyok…Nem tudom megvédeni Emilyt tőletek…” motyogtam. A könnyeim újra vissza térnek ahogy vissza emlékszem a rémült tekintetre ahogy Harry megjelent. „Rossz ember vagyok…” A borotva penge végig szántott a bőrömön, ami csípő érzést vont maga után. A vágásokat nem egy vonalba ,hanem össze vissza teszem , hogy minnél jobban bénítson meg a fájdalom.

„Sophie ez nem a legjobb módja ,hogy lenyugtasd magad!” Liam?

„Látod mit tettél Harry!? Briliáns vagy!”

„Én?!?Nem én voltam az egyetlen aki kiabált vele!”

„Most az egyszer!”

„Emberek! Kussoljatok el! Vagy kinyitjuk az ajtót, vagy egyre súlyosabban is vágdoshatja  magát” Fejezte be Louis. Egyre nagyobb felhőket láttam magam előtt.

„Háromra” Vezényelt LIam. „Egy,kettő,három!” Egy hangos reccsenés jött az ajtó felől.

„Még egyszer!”

„Egy,kettő,három!”

Most sikerült áttörniük az ajtót. És majdnem rajtam landoltak. A borotvát kiveszi a kezemből és a kezem egyből a csap alá rakja.

„Liam vedd őt fel. Kurva szarul van!Louis segíts neki” A göndör irányította a srácokat.

A térdeim feladták a harcot, ahogy Liam és Louis felemeltek.

„Kérlek…” Könyörögtem. „Szörnyű ember vagyok…Haggyááátoook had csináljam…”  Már nyúltam a borotváért, amikor harry elkapta a kezem.

„Nem, nem vagy szörnyű ember;mi vagyunk a szörnyű emberek ,hogy ezt tettük veled.”

Mondta ki Harry a szavakat, miközben rám nézett. Megfordult és megnyitotta a csapot.

A szemeim egyre nehezebbek.

Ahogy a hideg víz érintkezett a bőrömmel , megrezzentem „ Kérlek, ne…ez fáj!” Morogtam. Elkezdtem ficánkolni Liam és Louis karjban.

„Muszáj,hogy kitisztítsuk a sebeidet…ez lehet ,hogy számodra rossz …de így nem kaphatsz fertőzéseket.” Fél füllel hallgattam mély hangját. A kezemet folyamatosan mossa hideg vízzel,ügyelve arra ,hogy a kis párnát amivel tisztítja a sebeket, mindig tisztán tartsa.A mosogató egy rózsaszínes árnyalatot vett fel a vértől.

„Zayn hozz valami kötszert! A vérzés nem akar elállni!” Harry elkezdett pánikolni.

Már nem sokáig tudok magamnál lenni. Túlterhelt ez az egész.

„Liam ne merd lepasszolni Zayn figyelmeztette a fiatalabb srácot.

„Soph…maradj velünk…” dörmögött Liam a hajamba. Próbált még ébren tartani.. Édes semmiségeket suttogott a fülembe míg a többi 4 fiú a karommal volt elfoglalva.Soha nem fájtak még ennyire a vágásaim. Valamelyikük  egy érintést mért a karomra vattával ami eléggé fájdalmas volt.

„Aooow! Ez fáj! Hagyd abba kérlek!” Kérleltem. Próbáltam Liam karját olyan erősen szorítani ahogy csak tudtam.

„Pár perc és jobb lesz gyönyörűm. Shhh….ha küzdesz akkor csak tovább tart…” Motyogott Liam a hajamba. Becsuktam a szemem és egy nagyot nyeltem,hogy a fájdalom is eltűnjön.

„Liam?!?! Kiütötte magát?” Niall pánikolt

„Tartsd őt ébren. Nagyon sok vért vesztett és ha elalszik az veszélyes lehet…”

„Nem ütöttem ki magam…csak becsuktam a szemem , mert fáradt vagyok és fáj amit csináltok.”

„Niall hozz neki valami cukrosat és vizet.” Harry parancsolt rá Niallra, miközben a vágásomat figyelte.

„Nem kell ,hogy hallgassak rád.” Vágott vissza Niall.

„Nincs itt az ideje Niall. Louis hova tűntek a kötszerek?” Folytatta Harry.

„Tehát srácok…lefogadom,hogy nem vigyáztok egy gyerekre sem úgy ,hogy ne kerüljön valami életveszélyes helyzetbe.”

„Hey, néha vigyázunk Baby Luxra .” Válaszolt Louis

„Felraknátok a kötszert?” morogtam és a tárgyakra mutattam ami Zayn és Harry kezében volt.

„Nem” tiltakozott Harry „ Mond el hogyan …Ez majd ébren tart oké?”

„Fasza. Had üljek le.” Puffogtam.

„Miért kell leülnöd ahoz, hogy bekötözzük a kezed?” Kérdezte Harry

„Fáradt vagyok” Mondtam , miközben ásítottam egyet.

„Oh”

Liam és Louis segítettek leülni. Miután meggyőződtem róla ,hogy kényelmes helyzetben ülök, láttam ,hogy a 3 fiú török ülésben ül körülöttem ,így bár merre ha dőlök, tehát elvesztem az egyensúlyomat, lesz aki elkap. Sóhajtottam egy nagyot, majd elkezdtem,legalábbis próbáltam elmagyarázni ,hogy ilyenkor mit kell tenni, Próbáltam felidézni mit tanultam az első segélyes tanfolyamon.

Ez 15 percet vett igénybe. De befejeztük mielőtt Niall visszajött volna az ételekkel. Merre lehet Niall , az ,hogy nincs itt megijeszt.

„Hol van Niall?” Kérdeztem óvatosan Harry felé fordulva de ő csak sóhajtott.

„Írok neki.”Mondta Liam. Majd elővette a telefonját, és írt egy gyors üzenetet. A válasz elég gyorsan megérkezett. „ Niall  a mozi szobában van. Vár minket , hogy csatlakozzunk hozzá. Van nála Ben&Jerry’s

„Akkor menjünk.” Kiáltott fel Louis boldogan.

Épp azon voltam,hogy felálljak,de megéreztem Zayn kezét a combomon, ami mintha azt sugallta volna, maradj ülve.

„Soph ÉS Én később csatlakozunk hozzátok. Beszélnünk kell.” Zayn elvette a kezét a combomról.

„De ne sokáig.A fagyi megfog olvadni!” Figyelmeztetett Louis.

„Ha-ha ne aggódj Louis!” Válaszolt Zayn.

„Jó”

Liam ,Louis és Harry távoztak , de  Harry megállt még a küszöbön.

„Zayn…?” Arra célzott ,hogy mit akar velem csinálni Zayn „Srácok ugye nem akartok… „

„Esküszöm. Csak beszélgetni fogunk.” A sötétebb hajó fiú leintette Hazzat

Harry bólintott,küldött felém egy lágy pillantást aztán követte Liamet és Louist.

„Tehát Sophie…Eltudnád mondani mi vezérelt arra ,hogy bántsd magadat?Mert erősen kétlem ,hogy az egy előre megfontolt szándék volt ,hogy kirohanj a szobából.”

„Zayn…Rosszul érzem magam az miatt,hogy mit művelek veletek…Niallnek igaza volt.” Már magamnak is bevallottam. „ Egyikőtöktől sem vagyok jobb. Niall és Harry miattam veszekedtek. Ez az én hibám.”  Pislogtam párszor. Próbáltam harcolni a könnyeimmel amelyek oly gyorsan gyülekeztek.

„Soph nyugodj le…Pasik vagyunk. Mi minden dögös csajért harcolunk.” Kuncogott Zayn

„Hát ez az Zayn… Egyáltalán nem vagyok dögös…” motyogtam. „Egy kövér ribanc vagyok” Zokogni kezdtem. Az arcom a lábaim közé temettem. Zayn a karjait átvetette rajtam és ringatni kezdett. Ahogy átölelt közelebb bújtam hozzá és a fejem a vállára raktam. A karomat pedig szeretetteljesen kezdte el dörzsölni.

„Hey…Shhh….hagy abba a sírást szerelmem…” gügyögte.”Nem vagy kövér. Gyönyörű vagy oké? Nem harcolnánk érted ennyire, ha nem lennél az.” Folytatta az ölelést.

„Még sosem vitatkoztatok ennyit.” Jegyeztem meg. Mielőtt a számra tapasztottam a kezem. Fogd be Soph! Miért nem tudod befogni? Ez jó neked !?

Sokáig nézett mielőtt válaszolt.

„Emlékszel mi volt 2 éve? Nem voltam veled túl kedves.” Éreztem ahogy megmerevedik az emlékre. De folytatta. „És utána nem sokkal utána a fiúk megtaláltak téged egy vértócsában?”

Nem válaszoltam

„Nos én akkor kimentem…Csak friss levegőt akartam szívni ,hogy kiszellőztessem az agyam, érted? Szóval tettem egy sétát London körül , cigivel a kezemben. De megláttam ezt a lányt…Olyan buja volt akárcsak a haja színe : Lila volt. Amíg néztem őt, ő egyre közelebb jött hozzám. „Nem szabadna cigizned. Nem egészséges .” Ezt mondta. Nem érdekelt többé ,hogy válaszoljak. Ő megkérdezte ,hogy miért. És akkor úgy kezdtünk el beszélni mintha már rég barátok lennénk. A végén már egy parkban sétáltunk és most befejeztem ,hogy róla beszélek itt neked”

Megállt, hangosan lélegzett mielőtt rám emelte a tekintetét.

„És ő azt mondta : Ha szeretek valakit, engedjem el. És ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd.”

Összezavarodtam ,hogy miért osztotta ezt meg velem.

„Tehát amikor volt az a buli, tudtam , hogy megpróbálsz majd elmenekülni. Az elején mérges voltam. De amikor elkezdtél beszélni nekem a cigizésről a lány jutott az eszembe. Szóval úgy döntöttem ,hogy segítek neked a szökésben és elfoglalom a fiúkat, amíg te elmész.”

„T-t-t-t-t-t-te foglaltad el a fiúkat?” visszakérdeztem. Ez csak egy vicc. Zayn nem tehette ezt meg értem.

„Liam kinézett az ablakon ahogy elmentél…emlékszem a dühös arcára ahogy elment szólni a többi fiúnak…Harry nagyon gyorsan kijózanodott,de már késő volt. Egyik fiú sem tudja ,hogy segítettem neked…Meg tudjuk ezt így tartani? Elleneztem,hogy újra megkeressünk ,de ismered Harryt nem? Annyira meggyőző és én meg nem akartam hogy rájöjjenek…” Zayn könyörgött. Szóval most már jobba kapcsolatunk. És ő is halálosan komolyan gondolta ezt az egészet…

„Még mindig tartod a kapcsolatot Perrievel ugye?

„Umm…ige…miért?”

„Ő jó hatással van rád Zayn ugye tudod…..megváltoztatott téged és a jó irányba vitt el. Gyorsabban mint bármely más ember tudta volna ezt csinálni.

„Én csak egy irányba tudok menni” (Itt egy ilyesfajta szóvicc van ugye One Direction-àegy irány) kuncogott én pedig sóhajtottam.

„Muszáj hogy ez legyen a jó irány …talán a többi fiút is meg kéne változtatnunk…..Louis talán mostanában nagyon vitázós”

Ebben a pillanatban Zayn telefonja elkezdett rezegni. Megnézte,mosolygot rajta ,majd megmutatta nekem.

A jégkrém megolvad

Siessetek mielőtt megesszük a ti adagjaitokat is!

Lou

„Akkor menjünk” Motyogtam és próbáltam felállni.

„Várj,had segítsek…nem akarom ,hogy bajod essen...tudod…sok vért vesztettél…Elszédülhetsz aztán majd elesel” Mondta Zayn majd felkapott a karjaiba menyasszonyi stílusban.

„Ne…rakj le!! Túl nehéz vagyok!” küzdöttem egy kicsit a karjaiban majd összeomlottam.

„Nonszensz…Nézd…Csak magaddal harcolsz ha velem harcolsz…” duzzogtam majd elkezdtem köröket írni a melkasán Aztán a karomat felvezettem a nyakához.

.

  

Fogok Perrie-vel találkozni valaha?” Morogtam miközben elkezdett járkálni a házban.

„Miért szeretnél vele találkozni?” Kérdezte, miközben lenézett rám és tovább gyalogoltunk.

„Csak megszeretném neki köszönni. És nem bánnám ,hogy ha lenne itt pár lány rajtam kívül…”

„Beszélek Harry-vel, oké? Csak…Csak nem szeretném,ha Perrie látná ,hogy mit csinálunk veled.”

Sóhajtottam egyet, és becsuktam a szemem.

„Hey, Ne csukd be a szemed szerelmem…Itt vagyunk.” Megbökte a karjaimat Zayn. „Jobban leszel,ha kapsz egy kis cukrosat.”