2 évad 22. fejezet Vita

22.Fejezet Vita

„Fogok Perrie-vel találkozni valaha?” Morogtam miközben elkezdett járkálni a házban.

„Miért szeretnél vele találkozni?” Kérdezte, miközben lenézett rám és tovább gyalogoltunk.

„Csak megszeretném neki köszönni. És nem bánnám ,hogy ha lenne itt pár lány rajtam kívül…”

„Beszélek Harry-vel, oké? Csak…Csak nem szeretném,ha Perrie látná ,hogy mit csinálunk veled.”

Sóhajtottam egyet, és becsuktam a szemem.

„Hey, Ne csukd be a szemed szerelmem…Itt vagyunk.” Megbökte a karjaimat Zayn. „Jobban leszel,ha kapsz egy kis cukrosat.”

De ha én nem akarok cukrosat enni…Kövér leszek…A negatív gondolatok újra megtámadták az agyamat.

„Szóval miről beszélt neked?” Louis izgatottan kérdezte. Zayn letett egy kanapéra, majd leült mellém és Louis folytatta. „ És Zayn jó mélyre betolta?”

„Természetesen…hiszen ő Zayn.” Kacsintottam mielőtt jobban végigmértem volna a helyet. A szoba nagy volt, és kényelmes egy félkör alakú narancs kanapéval ami körbe fogott egy kis asztalt. És ezek előtt egy nagy képernyő volt látható.

                                               

Zayn lábra állított de még mindig tartotta a karomat , hogy segítsen megtartani az egyensúlyom. Nagyon sok vért vesztettem…

„Ezt” Louis mutatott egy tálat,tele fagyival. Ben & Jerry’s csokis fagyiját néztem egy ideig. Nem eszem meg . Óvatosan méregettem.

„Legalább a negyedéig meg kell enned.” A kezét a mellkasán keresztezte. Tekintetét végigfutatta rajtam. Fel és le. Ellenőrizte ,hogy Zayn nem tett-e bennem kárt.

„De én nem vagyok éhes…” Hazudtam. Beharaptam az ajkaimat.

„Ez nem igaz…Te mindig készen állsz egy kis nasi evésre.” Mondta Niall.

„Nézd,ha egy tűvel is kell bejuttatnunk a szervezetedbe a cukrot, akkor megtesszük. Muszáj vissza szerezned az energiádat.” Mondta Liam. Mi?!? Nekik vannak tű? Úristen…csak viccelt….Megpróbálod még a szart is kiijeszteni belőlem?  Jó munka…

„Gyerünk Sophie , szerelmem , nem akarjuk megtenni. Itt.” Louis újra nekem nyújtja a tálat. Most már elvettem. „Ez mind csak a te egészségedet szolgálja.”

„Nos… köszönöm Lou” Feladtam. És a keze, amiben a kanál volt, utasított ,hogy üljek le. Zayn a jobbomon foglalt helyet. A kezei körülölelték a vállamat, biztonságérzetet nyújtva. A tette miatt autómatikusan közelebb bújtam hozzá annak érdekében hátha a testmelege felmelegít. Erősebb köteléket érzek Zayn és köztem mióta beszélgettünk. Az a tény,hogy két évvel ezelőtt enyhén benne volt a menekülésem segítésébe, megerősítette vele a kapcsolatunkat. És a beszélgetés amely engedte felfedezni egy rejtett oldalát. Ami nagyon jó. És segít átvészelni ezt a hullámvasút szerű érzelem kavalkádot bennem. De ez jó,hogy közelebb vagyok hozzá? Nem tudom. Viszont azt tudom ,hogy Zayn közelében most biztonságban érzem magam. Nem száz százalékig, de úgy hetvenöt százalékban. Köszönöm Perrie. Bárhol is vagy. Egy díjat érdemelsz.

„Mit szeretnél nézni Soph?” Niall elég hangos volt és csak pár méterről jött a hangja.

„Mond,hogy valami ijesztő filmet!” Így lehet hozzánk bújsz” könyörögte Louis izgatottan.

„Soha. Utálom a horror filmeket. Ha egyet is megnézek, lehet ,hogy holnap reggel valaki takarója alatt fogok elbújni.” Sóhajtottam és megdörzsöltem a szemem. Kezdek fáradni.

„Nos, ez nekem nem jelentene gondot.” Vigyorgott Louis „Ha hozzá tehetem,igazán tökéletes lenne.”

„Louis…Ez Sophieről szól. Neki kell választania.” Kuncogott Harry  aki a bal oldalamon ült.

„Akkor mond hogy  mond Zsír! Mond Zsír!”

„Hagyjátok. Szegény lány már elég nagy nyomás alatt érezheti magát . Ő Toy Story-t akar nézni.” Liam is beavatkozott.

„Nem egyáltalán nem érzem magam nyomás alatt….”Kötekedtem és játszadoztam a fagylaltos dobozzal. Kéne ennem vagy nem?

„Srácok hagyjátok már…Mit szeretnél nézni szerelmem?” Niall kuncogott aztán egy mosoly jelent meg az ajkain

„10 dolog amit utálok benned”  Válaszoltam. Nem akartam a film közben elaludni , amit még nem láttam…Ez olyan szar.

Harry a homlokát ráncolja.

„Mi az a különös ok, amiért ezt a filmet választottad?”

„Csak egy kicsit illik a cím.” Vállat vontam. A fáradság és a várveszteség kezdett eluralkodni felettem. És nem akartam megenni azt a fagyaszott valamit amitől elhízhatok.

„És mi a helyzet a film tartalmával?” Harry megszakította ,hogy egyáltalán megpróbáljak még álmosnak is lenni.

„Soha nem láttam” Hazudtam.

„Akkor honnan tudsz róla ennyit?”

„Emily”

„És miért-”

„Betudnátok fejezni az érveléseiteket  és eltudnánk kezdeni a filmet és be is tudnánk fejezni, mielőtt éjfél lesz?”  Niall hirtelen bekattant.

A szemöldökét ráncolta és az arca egy halvány rózsaszín árnyalatot vett fel.

Határozottan van valami Niallel…Az ,hogy ideges, az nem jó jel.

Min a hatan lefagytunk a viselkedésére. Aztán Niall megvonja a vállát és betölti a filmet úgy mintha misem történt volna.

„Nos…Ez vicces volt.” Kuncog Louis mielőtt vett egy nagy falatot a fagyiból.

„Agy fagyása lesz.”morogtam Zaynek , és a szám sarkán ott bujkált egy kis mosoly. A sötét hajú fiú csak bólintott. Pár másodperc múlva a kékszemű fiú eldobja a kanalat, ami leesett a földre és megfogta a fejét a fájdalom miatt.

„Aoooow…aaaaagyfaaagyáááássss” nyögött. Majd Zayn és én elnevettük magunkat. Whoa…Zayn és én együtt nevetünk…Ez az első. Realizálom némán. Normális valaki olyannal nevetni aki megerőszakolt téged? Nem tudom…De Zayn teljesen megváltozott ettől a Perrie lánytól. Miért kell ennyire zavarba jönnöm? Miért nincsenek ők mindig együtt vagy mi? Csak így tudok épelméjű maradni…Érzelmek és cselekvések.

„Ez nem vicces…kibaszottul fáj.”Tiltakozott Louis az én eszmefuttatásom közben. Szorosan becsukta a szemét a fájdalomtól.

„Lou te még 22 évesen is ugyan olyan gyerek vagy mint régen.” Mondta Liam majd megborzolta  Louis haját.

„Oh nem mondtad ki!” Majd játékosan lelökte Liamet a földre. „Én nem vagyok gyerek...csak nem szeretem ,hogy a dolgok olyan komolyosak és egyhangúak mint te!” Folytatta. Ő továbbra is a földön tartva Liamet.

„Nincs is olyan szó ,hogy komolyosak!” Liam nevet az idősebb fiú alól.

„Nézd! Senkit sem érdekel,hogy kitaláltam rád egy szót!”

„Nem igaz!”

Ahogy a nyitó jelenetek a filmekben az ő testvéri lekezelésük is olyan gyorsan fajult el. Mozdulatlan maradok Zayn karjaiban. Engemis lenyűgözték milyen gyorsan történtek a dolgok. De nem én vagyok az egyetlen mert a többi 3 fiú is ledöbbent. És mindenki a harctérre nézett.

„Srácok.Srácok.SRÁCOK!!!!” Niall kiáltott fel. Egy pillanatra elhúzta őket egymástól. „Legalább azt meglehetne próbálni, hogy ne öljétek meg egymást?”

„Ne aggódj Niall…Én csak ráébresztem Li Li-t hogy miért hívja őt mindenki Daddy directionnak…Mert ő túl nyugodt és ez unalmas dolog.

„Eltudjuk kezdeni a filmet?” Azt hiszem ennyi elég volt a vitatkozásból délutánra….” Morogta Harry majd elhelyezkedett a kanapén.

„Most az egyszer, egy órája egyetértek veled Hazz” Niall jóváhagyta. A szőke is elővesz egy Ben&Jerry-t a hűtőből ami a kanapé mögött van. Leült a földre elém. Párnázott, kényelmes ülőhelyünk van, ő mégis a földet választja…MIVAN?!?!

„Azért ültél elém,mert szeretnéd,hogy játszak a hajaddal Niall?” Nevettem miközben játszadoztam a kiszőkített hajával.

„Persze. Ha szükség van rá.” A fiú vállat vont. A kényelmes hangulatom most csökkent egy picit.

Átment rajtam. Niall te átláthatatlan manó. Először is ő kiabált velem mert többet adog Harrynek mint neki, és aztán meg bocsánatot kért mert megbántotta az érzéseimet. De igazából nem. Mert minden amit mondottaz igazság volt…Niall..Niall…Niall..Mit csináljak veled?Mit csináljak magammal?

„Hey Zaynie!Azt akarom ,hogy szórakozz a hajammal” Ő Niall mellett ült,Zayn alatt.

„Ha nem hívsz Zaynie-nak, BooBear.” A sötéthajú fiú visszavágott. A karjai már nem körülöttem voltak  hanem az idősebb fiú hajában turkált.

„Yeah Hazz te is játszatnál a hajammal…De nekem nincs sok…” kuncogott Liam. Ő is Niall mellett ült. Néha végigszántottam szőke haján.

„Oh ne aggódj Li. Ott van Soph aki kielégíti a vágyaimat.” A göndör hajú válaszolt miközben kinyújtotta a karjait felém.  „Jó , Soph? Majd átölelsz?”  Úgy mondja, hogy nyílván való ,hogy nem az enyém a választás. De én most jól vagyok Zaynnel. Miért mindig olyan birtokló?

A szemem sarkából láttam,hogy a fiúk elkezdtek mozgolódni. Várták ,hogy,hogy döntök. Maradok Zaynnél vagy átmegyek Harryhez.

„Naaah Harry. Ha ezt fogod csinálni én így maradok.”  Összerezzentem. Összeszorítottam a szemem, amíg Zayn segített nekem kiegyenesedni.

„Mit és , hogy fogok csinálni??” Harry hitetlenkedve kérdezi.

„Az uralkodó és túlzottan féltékeny emberrabló szerepet” Köptem a szavakat. A karomat a mellkasomnál kereszteztem. „Mutatod mindenkinek , hogy hozzád tartozom. Nos ezt Harry. És ezt már mindenki tudja közülünk. Az egyetlenek akik nem tudják az a világ többi része! Mit hihetnek a rajongók?! Miért nem mondod meg nekik,hogy elraboltál engem?!

„Én ne-”

„Srácok megtudjuk enni a fagyit és megnézni a filmet úgy, hogy közben nem vitázik valaki? Tudtok normálisan viselkedni?” Zayn volt az aki közbevágott. Elég hangosan. Igen. Szeretnék fagyit enni miközben megy a film az elrablóimmal…Mi a baj velem? Olyannak kéne lennem, hogy utáljanak. Be kéne zárni magam a szobámba, bebújni a takaró alá és  halálra éheztetni magam. Könnyebb lenne ha utálnám őket, mert ők utálnának engem azért mert nem hallgatom meg őket. Akkor talán rájönnének milyen nagy hatással voltak rám.

„Utállak.”Morogtam. Elkeseredettségemben a kezeim közé fogtam a fejem és a hideg fagyi az ölemben landolt.

„Kit?!” Kérdezték kórusban, és az összes fej felém fordult. Harry arca dühös volt. Ugyan úgy mint Liamé. De Niall arca inkább összezavart és szomorú volt. Louisé sértett és szomorú és Zayné egyre megértőbb.

„Mindannyiótokat! Mert próbáltok engem boldoggá tenni és kényelmes helyzetbe hozni. Amikor nem kéne.”

„Akkor a gyűlölet kölcsönös.” Louis vállat vont „És azt hiszem most mindenki nevében beszélek amikor azt mondtam én is utállak. Mert magunkat adjuk amikor a közelünkben vagy. Ha velünk vagy, elveszítjük magunk felett az irányítást. Ami a számodra veszélyes is lehet.”

„Utálom, hogy olyan könnyen megragadod a figyelmünket!” Zayn folytatta „ Túl könnyen oda adod magad.”

„Mi?”  Összeráncoltam a szemöldökömet.

Zayn hitetlenkedve rázza meg a fejét „"Clearly you don't see all the heads that spin your way when you enter a room, because you don't know you're beautiful and you think its okay for you to hurt yourself”

/Nem  veszed figyelembe amikor belépsz a szobába és az összes szem rád szegeződik, mert nem hiszed el magadról,hogy gyönyörű vagy. És szerinted oké ha bántod magad./

 Zayn idézett egy pár sort az egyik dalukból.

A fiúk jól láthatóan megdöbbentek a nemrég történt események miatt. Én pedig minden amit tehettem az csak annyi volt,hogy csöndben bámultam az olvadó fagyimat. Ez meg mivolt? Miért teszik nehezebbé,hogy utáljam őket? Miért?

„Utálom,hogy nem fogsz  minket sok ideig utálni.” Tette hozzá Liam.

„Én személy szerint utálom a tényt, hogy nem egy másik lány vagy akit könnyen elengednénk.” Értett egyet Harry. Louis, Liam és Zayn bólogattak.

„Oké,szóval ha mindenki elmondta az érzéseit, nézhetjük ezt a kibaszott filmet?” Niall szinte köpte a szavakat idegességében. Mindenki kussolt meglepettségében. És miközben néztük a filmet,is csöndben maradtunk.

Harry csettintett az ujjaival és a villanyok leoltódtak. Klasszikus Harry.

„És Sophie… Ne felejts el enni.” Fejezte be az Ír fiú miközben aggódó pillantással nézett rám.  Lassan bólogattam. Miközben nézem a baba kék szemeit, de nem nézhettem sokáig mert elfordította a fejét a Tv felé.

Ahogy elkezdtük a filmet, azon kaptam magam, hogy már majdnem elaludtam. A fejem már dőlöngélt és egyre jobban eluralkodott rajtam a fáradság. A vér hiánya fokozatosan elálmosított.

Alig az elején Louis megint elkezdett beszélni, kirángatva engem a kis szunyókálásomból. Akkor vettem észre,hogy most vagyunk annál a résznél amikor Julia , Ms.Perky irodájába megy ahol Perky épp írta az erotikus regényt.

„Hey srácok! Tudjátok mit?!” Kiáltott fel Louis

„Nem, de van egy érzésem,hogy mindjárt megtudjuk.” Sóhajtott Zayn. Louis úgy tett mintha meg sem hallotta volna Zayn bunkó megjegyzését.

„Erről a részről jutott az eszembe…Kitaláltam valamit Sophienak valamit a mai napra.” Oh, ne

„Mi az ?” Kérdezte Harry kíváncsian. Felém lőtt egy kíváncsi pillantást. Abba tudnák hagyni? Nem látják ,hogy nem vagyok abban a hangulatban? Louis, Mi a fasz?

„Szereti ha piszkosan beszélünk. Sokat. Szerintem felizgathatnánk őt,úgy hogy a fülébe suttogunk ár piszkos dolgot.” Folytatta izgatottan. Oh nem…Nem tenné…”Ugye Soph?” Louis felém fordította a fejét és direkt a szemembe nézett.

„Nem tudom miről beszélsz.” Hazudtam. Kereszteztem a lábaimat. A szemöldökeit összeráncolta.

„Biztos vagy benne? Nem emlékszel,hogy vonaglottál az asztalon amikor azt suttogtam,mit fog csinálni a nedves punciddal a nagy farkam?” Egyik kezét lassan vezette fel a lábamon.

Az izgatottság szikráját kezdem magamon érezni, de én grimaszokkal leplezem azt. Elég volt nekem mára. Nem engedhetem meg nekik,hogy olyan dolgokat csináljanak amíg én ilyen állapotban vagyok. A kezei egyre magasabbra juttatnak engem a piszkos gondolatok megszállták a fejemet.

„Louis állj le!” figyelmeztettem. Ellöktem a kezeit a lábamról , mint a rossz gondolatokat a fejemtől.

„Látod. Már csupán a szavakkal felizgatlak.” Kacsintott.

„És a kezed” És rámutattam.

„Szeretnéd,ha megpróbálnám kéz nélkül?” A szemünket a Tv felé kapjuk. Ahogy Niall,Harry,Zayn is.

„Nem köszi. Inkább passzolok.” Válaszoltam szárazon. Sóhajtott majd a szemi újra a képernyőre tapadtak.

A film elég gyorsan eltelt. Mert végig aludtam az egészet. Szerencsésnek érzem magam,hogy sem Zayn ,sem Harry nem ébresztett fel. Csak a hangszórók dübörgésére lettem figyelmes mert elkezdődött a film végét jelző dal.

„Hey,Sophie!” Kiáltotta hangosan Louis.

„Tessék?” Kérdeztem unottan, mielőtt hangosan ásítottam. Nagy hiba.

Louis az egyetlen aki rám kapta a tekintetét. Résnyire nyitotta szemeit, ahogy néz előre. Az érintetlen fagylaltot, majd megint engem. Hosszú csend következett eltekintve a film felsorolásától. És akkor:

„Miért nem etted meg a fagyit, akkor már álmos vagy? Kérdezte Louis nagyon is komolyan. „Aludtál a film közben ugye?” A fiúk a dobozra kapták a fejüket, hogy megbizonyosodjanak arról amit Louis mondott. Idegesen nyeltem egyet.

„Én..ööö…nem…talán.” Nehezen találom a szavakat.