Ui: Komikat mindíg szívesen fogadom :****
„Tessék?” Kérdeztem unottan, mielőtt hangosan ásítottam. Nagy hiba.
Louis az egyetlen aki rám kapta a tekintetét. Résnyire nyitotta szemeit, ahogy néz előre. Az érintetlen fagylaltot, majd megint engem. Hosszú csend következett eltekintve a film felsorolásától. És akkor:
„Miért nem etted meg a fagyit, akkor már álmos vagy? Kérdezte Louis nagyon is komolyan. „Aludtál a film közben ugye?” A fiúk a dobozra kapták a fejüket, hogy megbizonyosodjanak arról amit Louis mondott. Idegesen nyeltem egyet.
„Én..ööö…nem…talán.” Nehezen találom a szavakat.
Mi van, ha elaludtam?! Fáradt voltam ... aludni akartam. Nem ők döntik el, hogy mikor fekhetek le, ugye?
"Ugye nem?" Kérdezte Louis és felállt. Mindannyian rám néztek, mire én védelmezően átöleltem a térdemet. "Te aludtál.és nem ettél "
"És mi van, ha nem?" Feladtam, sóhajtottam és felnéztem rá.
"Igen, és mi van, Louis ha semmit sem csinált?" Liam kérdése megegyezett velem. Ó, jó. Tehát nem vagyok az egyetlen, aki azt gondolja. Liam a jó oldalon áll.
Louis körbe nézett, majd karba tette a kezét miközben a fiatalabb fiúra vetett egy pillantást, aki mindkét kezét a csipőjére tette.
"Gyerünk Li tudja, miért nem tud aludni!" Állapította meg Louis.
"Nos, valaki felvilágosít engem? Mert én tényleg nem tudom miért nem engedtek aludni. Tudom, hogyha valaki sok vért veszít, ennie és aludnia kell, hogy visszanyerje az erejét." Vázolta fel Louis " Louis, az anyád nővér. Tudnod kéne ezekről . "
"Igen, jól mondtad anyám a nővér, nem én."
Louis felpattant, egy kicsit ideges volt amiért Liam kijavította. Az idősebb fiú visszafordult felém, dühös volt. "Akárhogy is, Soph, nem eszik!"
"Fáradt voltam!" Tiltakoztam "És ez egy ok!" Tettem hozzá megfelelő hangerővel.
"Igen, jó lehet, ha nem vágtad volna meg magad, mindez nem történt volna meg! " Üvöltött.
Hittem neki.
"Nem tudom irányítani .... Nem értem ... Én csak azért csináltam hogy... Hogy csökkentsem a fájdalmat."suttogtam, miközben könnyek szúrták a szemem.
"Ez hülyeség!"
"Louis!" Figyelmeztette a négy fiú egyszerre.
Majd ordítani kezdtem: "Ezt te nem értheted! Te és a kibaszott tökéletes életed! Srácok nem értem! Nem lehet!”
„Nem értitek min mentem keresztül, nekem csak apám maradt." Mondtam mérgesem mielőtt kitört belőlem a zokogás ahogy megöleltem magam, és elrejtettem az arcomat. Zayn a karjaiba vett, de maradtam összegömbölyödve, mint egy macska. Megpróbált engem tökéletes helyzetbe tenni.
"Tehát makacs", Mondja az orra alatt, de én hallom. Elkezdte simogatni a hajamat. "Nézd ne hagyd abba Soph. Mondj el mindent. Mond el mit gondolsz. Ez jó lesz így. Beszélj és akkor hagyd abba a sírást. "Miért van az, hogy a dolgok nem mindig tűnnek egyszerűnek Zayn!"
"Rendben! Az apám a kibaszott anyámra hagyott, aztán alkoholista lett és hirtelen teljesen egyedül voltam. Szóval az apám miatt hibáztattam magam... Elkezdtem vágni magam konyhakéssel egy éjszaka,
„Amikor anyám eszméletlen volt és részeg, rendetlenség volt a padlón, meggyőztem magam, hogy én rontottam el a kapcsolatuk során mindent. Azt mondogattam magamnak, hogy nem voltam elég jó lánya!" Csuklottam a sírástól, ahogy felemlegettem a régi sebeket.
Látom minden srác kényelmetlenül fészkelődik, de azért folytatom. "Amikor rátok találtam srácok, halottam a dalaitokat és láttam hogy bántok a rajongóitokkal ... Ez volt minden, ez hagyatta velem abba a vágást, mert azt gondoltam, hogy van esély, tökéletes kapcsolatra, mint bármely más rajongó. De akkor én rájöttem a végén, a dalaitok hülyeségek , mert nyilvánvalóan nem bántok velem úgy mint ahogy a dalaitokban leírjátok, és ahogy a rajongóitokkal szoktatok. " Minden másodpercben felemeltem a fejem. "Minden képemen ti voltatok. "Louis sajnálkozó könnyes szemével találkoztam. "Miért mindig ennyire kemény a valóság ....?" Suttogtam.
"Sajnálom Sophie. Nem tudtam sokat a múltadról, de néha annyira aggódom... túlreagálom dühös leszek, és zavart. Egy szörnyeteg vagyok." Louis megnyugtatott, savanyú arcot vágtam , magát nevezte szörnynek."És én nem szeretek rossz lenni." Louis halkan kuncog. Bólintok, és a gyomrom korog egyet.
"Tehát Sophie ... Vagy alszol vagy eszel. Fogsz enni szerelmem? "Niall sóhajtott, támasztva a fejét így szemeink találkozhattak. Olyan duzzadtak az ajkai . "Veled?"
Motyogtam magam elé negatívan, és elrejtettem az arcomat a lábam mögé annál jobb; nem akartam, hogy Niallra nézni.
Különösen az ő és a kettős érzelmei, ma este nem tudtam
bízhatok-e benne. Az kettősségről jut eszembe Harry ....
"Miért?" Harry óvatosan érdeklődik. "Miért nem akar enni? Nem fogunk megmérgezni, ha ez az, amire gondolsz ... "
"Nem ..." Zayn felé fordultam, de ő visszafordított.
"Akkor mi?" Folytatja Harry.
"Kövér leszek." Feladtam.
Mindannyian elkeseredetten fújták ki a levegőt.
"Miért vannak bizonytalanságaid hirtelen? Olyan jól ettél ma reggel! "Niall ordított, ezzel megijesztett engem.
"Srácok, ti hozzátok ki.." Én lassan válaszolok, szégyellem magam. Én általában képes vagyok tartani magam, erős maradok de úgy tűnik, hogy valóban nem megy. Állandóan meztelenül vagyok előttük ... nem ... nem nincs fal nem tudom megvédeni magam.
"Ez van." Mondja Niall szárazon.
"Niall!" Harry leszidja.
"Miért voltál kedves hozzám Niall? Hmm? Ha utálsz engem.. "Miért van annyira szar érzésem a tegnap estével kapcsolatban?
"Fogd be Harry." Mondta a szőke figyelmen kívül hagyva engem. "Te miattad indult el ez az egész szarság. "mondta Niall miközben elhagyta a helységet. Harry figyelmen kívül hagyta őt és néztem ahogy a szőke elhagyja a helyiséget majdnem szomorúan. Mi történt Niallal? Valami kell, hogy rossz legyen neki. Valami, amit igazán felbosszantotta.
Váratlanul, ásítottam.
„Egyértelmű hogy fáradt ... De nem engedlek aludni, amíg meg nem eszel pár falat fagyit.” Mondta Harry rámutatva a fagylaltra.
"Mennyit?" Adtam meg magam. Nagyon szerettem volna aludni megint ... Az agyam fáradt volt és homályos.
Minden fiú Liamra nézett. Mintha ő tudná ...
Úgy néztek rá, mintha már dolgozott volna az egészségügyön.
"Öt. Mivel ennyien vagyunk." A barna szemű fiú vállat vont.
"Ó, egy ötlet, etethetlek ?!" Kérdezte Louis izgatottan, és megragadta a elhagyott Ben & Jerry poharat és a kanalat.
" Mi bajod? Tizennyolc vagyok. Tudom etetni magam." Morogtam, megragadtam a poharat és a kanalat.
"Hé, fiúk, van egy másik ötletem!" Louis-ötletei, kinyitom a fagylaltot.
"Mikor nincs.." Zayn nevet. "De mond."
"Megpróbálhatjuk az Apu csomót egy este!"
"Van egy része egy napnak amikor nem gondolsz a szexre? "Motyogtam, közben megmerítettem a kanalat a fagyiban.
"Igen. Amikor a családommal vagyok ... Az kínos lenne." Az idősebb fiú bevallotta, közben a szemembe nézett.
"Tehát, ha eszem öt kanál zsír-"
"Cukor" Javítsák ki ugyanabban az időben.
"Finom zsíros cukor" Feladtam " Lefekszem, szükségem van egy szépítő, pihentető alvásra. Rendben?"
Nem akarok szexet semmilyen módon, és nem tetszik Louis ötlete.
"Igen." Liam, Harry és Zayn egyetért.
"Az attól függ mit, fogsz rólunk álmodni." Ellenkezett Louis
"Bármit."Dühödten fújok egyet. Öt kanál. "Itt van. Mind kész. Mondtam, majd odaadtam a poharat Louisnak, felálltam a furcsa pozíciómból.
"Viszem Baby pofit és lefektetem aludni.”
Harry mondja mielőtt ringatni kezd a karjaiban. "Jóéjt fiúk! "Mondja, mielőtt vissza visz az emeletre, a szobámba.
"Tudtam volna járni." Mondtam neki miközben az előszoba felé mentünk, ásítottam egyszer mielőtt közelebb fészkeltem magam hozzá, éreztem a teste melegét.
"Persze, de így sokkal viccesebb." Válaszolta a göndör hajú fiú, rám villantotta a gödrös mosolyát, felnéztem rá, és a szemem forgattam.
Hallottam, amint egy ajtó becsapódik és a hangforrást kerestem, de Harry karjainak a szorítása mozgásképtelenné tett.
"Niall mérges... De ne aggódj majd lenyugszik . "Tette hozzá, amikor észrevette az ijedt tekintetemet.
Harry valahogy sikerül nyitni az ajtót úgy hogy a karjaiban voltam. Narancs színű, mint ahogyan két évvel ezelőtt. Ő haladt tovább és belépett a szobába, letett engem az ágyra. Elment a szekrényemhez és elővett egy kényelmes pizsamát.
"Itt van. Jó éjszakát." Úgy nézett le rám, hogy az ajkát rágta.
"Mi van?" Kérdeztem, megdörzsöltem a szemem.
"Kaphatok egy csókot?" kérdezte félénken.
"Ne-"
"Tessék? Gyerünk cukor-ajkú..." Szinte könyörögött. Cukor-ajkú?
Baby pofi? Mi van ezekkel a fiúkkal? Tudnak kedvesek is lenni?
"Csak egy kis puszit. "Majd így folytatta, a hüvelykujját az én alsó ajkaimon futtatta végig.
"Talán majd máskor." megragadtam a pizsamát.
Ő bólintott, mielőtt elment. Abba hagytam, mielőtt ő teljesen becsukta volna az ajtót.
"Miért akadt ki Niall korábban? Miért akarod, hogy a szobámban aludjak? "
"Megmondom holnap" sóhajtott a fejét rázva negatívan, mielőtt becsukta az ajtót.
Én gyorsan felvettem a pizsamát nem törődve azzal, hogy a fiúk látnak a tükrön át. Az volt a célom, hogy aludjak. Holnap, a dolgok jobban alakulnak majd, azt hiszem.
Én lekapcsoltam a világítást, szorongatva
Padgettet.
"Már elég sok hitet vetettem beléd
Padgette" morogva sóhajtottam mielőtt elért az álom
„Niall?” Kérdeztem halkan. Mielőtt elkezdtem volna zihálni a sokktól. Nem. NEM. Ez nem lehet igaz. Ha belegondolok ,hogy ez a valóság,könnyek szöknek a szemembe. Biztos rémálmom van. A jelenet, amit előttem volt véres és rettenetes volt. Niallon egy atléta volt, és pamut nadrág. Egy borotva penge volt a kezében. Ahogy remegve tartotta a csuklójához, és vágásokat ejtett rajta . Fájdalmas zokogás hagyta el a száját, minden egyes vágásnál. Ne,ne!
„Niall!” Sírtam , ugráltam rajta és rángattam,hogy vegye el a kezétől a pengét. „Nem teheted! Nem engedem!” kiabáltam. Megfogtam a kezét, hogy lássam a mély vágásait.
Fel nézett rám. A szemeim megteltek könnyekkel.
„Miért? Miért nem tehetem azt amit te?” kérdezte,miközben megfogta a csuklómat.
„Mert te Niall vagy!” Sírtam. Az ujjaimat végig futtattam a véres vágásain. Egy fojtott zokogás tört elő belőlem. Elakartam menekülni ,amikor rájöttem, ez a valóság.
„És mivan ha én Niall vagyok? Te meg Sophie! Az én Sophiem! Nem értem Soph…”szipogott . Lenézett a karjaira. „Miért lenne az jó ha te lennél a helyemben?” Zokogott
„Mert te az én Niallem vagy!” kiabáltam, miközben a könnyek folytak az arcomon.
„És mivan Harryvel? Ő is a te Harryd? Vagy Louis?Vagy Zayn? És Liam?” folytatta. A szemeiben még több könny gyűlt.
„Perpillanat ők most nem érdekelnek Niall! Most csak te vagy nekem! Miért kezdted el a vágdosást Niall?”
„Szerettem volna ,ha van köztünkVálaszol. Majd más irányba nézett. Valami különleges, amit csak vele csinálhatok.
Megragadtam az arcát, és adtam neki egy érzelmes csókot. Minden benne volt…Félelem, frusztráció,gondoskodás,szeretet,zűrzavar,…minden ilyen benne volt a csókomban . Vissza csókolt. Az ő csókjában is ott volt a frusztráció , a szerelem és a féltékenység. Közelebb húzott magához, ezzel arra késztetve engem, hogy lábaimmal körül öleljem a csípőjét. Sok ideig maradtunk így. A könnyeink egy ponton már össze folytak. Elhúzódtam ,hogy levegőt vegyek.
„Most már nekünk is van egy különleges tettünk.”
„Hogy tudtad ezt magaddal tenni?” tette hozzá de mégis hangjában összetörtség hangzott, ahogy a csuklóimat nézte. „Megakartam tapasztalni, hogy tehet ez jót, ahogy mondtad...De ez nem tett jót Soph…! És ezt be kell vallanod! Kurvára fáj Nem tudod eltörölni a mentális problémáidat a fizikai fájdalmaddal! És ha azt hiszed mégis segít, akkor nem tart sokáig! Vissza jön!
A könnyek patakban folytak az arcomon.
„Miért csinálod ezt magaddal?” Niall megismételte magát.A sírás szélén állva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése