Megragadtam az arcát, miközben igyekeztem minden érzelmemet beletenni a csókba. Félelem, csalódottság, frusztráció, szeret, zűrzavar... mindent beleadtam. Ő válaszolt a csókra, szintén beletette az érzelmeit csalódottság, szeretet és féltékenység.Közelebb húzott engem miközben arra késztetett engem, hogy lovagló ülésben ráüljek , egyre közelebb kerültünk egymáshoz hogyha ez lehetséges. Sokáig így maradtunk, együtt sírtunk, a könnyeink összekeveredtek. Visszahúzódtam hogy levegőt vegyek.
"Ez nagyon különleges." Suttogtam.
"Hogyan tudtad ezt tenni magaddal?" Tette hozzá megtörten miközben a csuklómat az arcom elé tette, ezzel tönkretéve a pillanatot. "Tudni akartam, ezt nem tesz neked jót...ez nem segít Soph! Nem kell ezt tenned! Ez kibaszottul fáj! Nem fogod csökkenteni egy testi sérüléssel a szellemi fájdalmaidat! Hiába tetted meg, ez elmúlik! A másik pedig visszatér !"
A könnyek elkezdtek megint lefolyni az arcomon.
"Miért csinálod ezt magaddal?" Ismétli Niall folyamatosan, sírás szélén állva. "Nem értem." A kezét végighúzta a haján. Megmozdítja a csuklómat a vér lassan csurog lefelé, ezzel beszennyezve az ingét.
Undorítónak érzem magam amint nézem azt, hogy a csuklóm vízszintes helyzetbe helyezi. "Soph...nem értem, miért csinálod ezt magaddal."
Felnézek a könnyes szemeibe.
"Ezen nincs mit megérteni Niall...ez olyan mint Zayn dohányzása." Nyavalyogtam miközben a kézfejemmel törölgettem a könnyeim. "Csúnya szokás, de hogyha ezt egyszer elkezded, nehezen tudod abbahagyni. Vágdostam magam , mert nem tudtam iránytani a belső fájdalmam. Vágtam, mert így alkalmam nyílt irányítani mindent ami kívül van. Minden rossz érzésnek, az eredménye egy vágás." Folytattam. "Ha dühösnek, szomorúnak, fáradtnak, elhagyottnak, nyomorultnak, féltékenynek érzem magam ...automatikusan a vágásra gondolok."Megálltam, becsuktam a szemem, mert több könny folyt le az arcomon. Majd újra kinyitottam őket, és láttam, hogy Niallt csendesen sírni kezdett . "Nem gondolkodok világosan amikor vágom magam , nem tudom megállni, néha túl messzire megyek...csak arra gondolok valami történik. Ez egy szörnyű szokás." A végén megint könnyek törtek ki a szememből. "Miért kezdted el Niall?" Kérdeztem, remegve. "Annyira nehéz megállni!"
„Megakartam tudni ,hogy a fájdalom tényleg lenyugtat-e. Meg akartam tapasztalni azt a fájdalmat, amit te csináltál magadnak. Ez a 3. alkalom ,hogy friss vágásokat látok a csuklódon Soph! Abba kell hagynod! Nem fogom újra megtenni ha te sem.” Az ír fiú már szinte könyörgött. A szemei könnyel teltek meg , ahogy a csuklómra nézett és látta a vágásokat,karcolásokat.
„Sokkal jobban fáj nekem, ha bántod magad, mint saját magadnak! És biztos vagyok vele ,hogy így van ezzel a többi fiú is! Bántod őket azzal ,hogy bántod magad!” Ismételte és könyörgő szemekkel nézett rám. Úgy tűnt ,hogy a könnyei kezdenek felszáradni, de nem.
„Megérdemlik , hogy szenvedjenek…” motyogtam. Majd elkezdtem játszani Niall ujjaival. Hallott engem.
„Te rosszabb vagy nálunk! De ne a te tested fizessen már a mi hibáinkért!” Majd a kezét a magasba emelte. Nem tudtam levenni a szemeim a csuklójáról.
„Ezek nem hibák! Az emberek tanulnak a hibáikból! Ti is tanultatok!” Tiltakoztam. Ez mintha egy lökést adott volna neki ,hogy távolodjon tőlem. Micsoda rideg helyzet lett abból a meghitt szituból.
5 ujja közé bilincselte a csuklómat. A másik kezét arra használta ,hogy a hátamon tartson. „Soph-” Megpróbál megnyugtatni,de az arcomon továbbra is zavaros könnyek folytak le.
„Újra és újra. Úgy érzem magam mintha csak egy tárgy lennék. És ez csak az első teljes nap ,hogy veled vagyok 2 éve! Tudod ,hogy ez milyen hatással lesz az életemre? Mennyi volt?! Egy olyan helyen vagyok ahol elvesztem a józan eszem! És ti azt akarjátok ,hogy összpontosítsak az iskolára! Minden embernek egyszer betelik a pohá-” szinte már majdnem felrobbantam a mondandóm közben.De ezt be is fejeztem mert meglepettségemre Niall megcsókolt. Az ajkai lágyak és óvatosak voltak. Mintha féltek volna ,hogy összetörök.
„Shh….Szerelmem, minden rendben…Értelek…Beszélek Harry-vel oké?” mormogta a szőke majd egy tincset a fülem mögé helyezett.
„Azt hiszem…kell neked egy társ….aki más mint mi. És egy kis szünet az iskolából.”
Fellélegeztem, majd még jobban elkezdtem zokogni, fejemet Niall mellkasába fúrva.
„Most meg mi a baj?” Kérdezte Niall értetlenkedve.
„Miért Harry? Miért mindig Harry? Te idősebb vagy! És ha nem megyek iskolába, nem láthatom Emily-t! Nem beszélhetek senkivel aki még magamnál tartana! Nem SMS-ezhetek Ashley-vel mert zsebre tettétek a telómat! Biztos kibaszottul aggódik! Oh istenem miért? Miért? Miért nem élhetek egy szigeten , unikornisokkal és kurva kibaszott lepkékkel és miért nem ehetek szivárványt…vagy ilyesmi…Miért nem lehet normális életem….Miért?!” nyafogtam .a könnyim még továbbra is patakzottak. Pár perc után próbáltam szavakat formálni a számmal.
„Nézd Soph-”
Kopogtak az ajtón ,de ezt én semmibe vettem. A figyelmemmost Niall véres ingén volt.
„Várj egy percet.” Mondta az ír srác, miután óvatosan arrébb tolt engem. Megragadtam a párnáját és abba kezdtem el folyatni a könnyeimet. Ez még nagyobb összeomlást okozott. Megsimogatta a hajam, mielőtt gyors léptekkel elhagyta a szobát.
Niall visszajött, aztán kinyitotta a szobámba vezető ajtót, majd újra becsukta.
A suttogása megnyugtatott.
„Harry nem hiszem ,hogy ezen a héten most mennie kéne suliba. Plusz meg kellőt győznünk,hogy ő nem egy tárgy…sokkal emberiebben érezze magát.”
„Miért? Jól van? Niall mi történt? Miért van a te szobádban?”
„Rémálma volt oké? És csak átjött hozzám,hogy megnyugtassam. Szerintem beszélnie kéne Ashley-vel mert…” Az idősebb fiú lazán beszélt
„Szerinted oda kéne adnom neki a telefont?”
„Csak pár rövid kis percre Hazz. Szüksége van rá”
„Valakinek rá kéne néznie néha . Ráadásul holnap mi suliba megyünk.”
„Gyerünk Hazz. Kitudsz nyögni valami igent? Esküszöm, amit csinálunk vele , az nem egészséges! Nem láttad őt ma reggel?”
Hallom ahogy nyitódik egy ajtó. A légzésem lelassul. Hátat fordítok az ajtónak. Labdává gömbölyödök Niall párnája körül. A tekintetem ,megállapodott egy helyen, Niall falán.
„Soph?” Harry hangja mélyen kérdezett.
Csendben maradtam és becsuktam a szemem.
„Szerintem nagyon is jól van.”
„Múlt éjszaka óta nem tud helyre jönni.”
„Szerintem alszik. Hagyd őt. Talán ez segít neki.” Mondta Niall Harrynek. És később becsukódott az ajtó. Hallottam egy másikajtó nyitódását. De ez távolabbról jött. Nem Niall szobájából.
„Vas happenin’?” (Ez azt jelenti: mi történik. DE ez ugyebár Zayn híres mondása,így nem lett volna olyan jó ha egyből azt írom ,hogy mi történik, mert lehet nem értitek :p szerk.megj.-)
„Soph a szobámban van. Aludni próbál.”
„Nem maradhat egyedül itthon…Megint bántaná magát.” Zakatoltak az agykerekei „meg kéne büntetnünk,mert meg akarja szegni ezt a szabályt.” Sóhajtott.
Mozdulatlan maradok. Meghallom egy másik ajtó nyitódását. Liam rekedtes hangja töltötte be a teret.
„Hazz…csak neked,Zaynek és Niallnek kell bemennie holnap! Most hívtak. Szóval jobb ha felkészültök rá mielőtt elkéstek.”
Hallottam Harry nyögését, nem vártam míg Louis előbukkan valahonnan.
„Nézd…nem lesz egyedül…Laim és Louis vele maradnak” Mondta Niall. „Csak add neki oda a telefont néhány szabállyal és mindenki jól jár.”
Hosszú sóhajt, valamint motyogást hallok. És hallottam a csöveken keresztül , hogy valaki megnyitotta a vizet.
Pár perccel később, Niall szobájának ajtaja kinyílt majd be is csukódott. A szőke hajú térdelt előttem.
„Jó. Tehát fent vagy. Liam és Louis veled maradnak míg én, Harry és Zayn elmegyünk az iskolába dolgozni.” Mondta, és víszhangzott az a szó ,hogy : munkahely. „Szeretném ha aludnál oké? Szükséged van rá ,hogy feltöltődj. Gondolj erre.”
„Harry nem látta meg a vágásaidat?” motyogtam.
„Lemostam a vért, amikor kopogott és felvettem a gatyát.” Zárta le a témát…” Nézd Soph…Lehet egy megállapodásunk?! Én nem bántom magam, ha te nem bántod magad oké? Megkötjük a szerződést? Kérlek.” Megfogja a kezeimet, zájához emeli ,majd megcsókolja őket.
Lecsuktam a szemeimet és fáradtam bólogattam.
„Oké. Most pedig már aludj cica.”
Megcsókolta fejem tetejét, majd elment. A párnáját egyre erősebben szorítottam magamhoz ,ahogy az ajtó becsukódott. A könnyek megint ellepték a szemeimet. Hogy tehettem ezt ,hogy bántsa magát?...Egy egész folyót kisírnék,ha valamelyikük meghalna. Az ajkaim remegtek. Mit művelnek velem..? Mit művelek velük?
Eszembe jutott Ashley kétségbe esett arca amikor megtudta ,hogy újra vágdosom magam. Aztán Emily. Aztán Niall.Harry.Zayn.Louis.Liam. Ők azt érezhették, amikor én megláttam Niallt….Tehetetlen. Megéri a fájdalom? Megéri a fajdalom ,ha tudom ,hogy mit okoz a körülöttem lévőknek? Miért csinálom…? Egy kibaszott szar ember vagyok….
Álomba sodródom. A könnyes arcommal és a bűn tudatommal
**************************************************************
